Veronika, projekt koordinátor

Veronika tanítványom volt olyan kedves és megosztotta veled tapasztalatát, amit ezúton továbbítok neked:

„Tegnap négyéves fiam a kádban autózott – persze, hiszen az egész világ autópálya! De a fürdés is véget ér egyszer és ki kell jönni a kádból.
- Csillagom, vége a fürdésnek, gyere ki! – az autók tovább robogtak körben a kád szélén.
- Most már gyere, vége a fürdésnek!
- Brrrr-brrrr ...
Elgondolkodtam a rendelkezésre álló eszközeimen (szerencsére a fáradtságnak és a türelmetlenségnek ezen a szintjén még képes voltam rá) és eszembe jutottak a hangképzésen tanultak: mély levegő, lassabb ritmus, laza állkapocs.
- B. [a kisfiú nevét csak rövidítve írjuk ki – a szerk.], most már ideje kijönni a kádból! – a hangom érezhetően mélyebben zengett, sürgetés nem volt benne – és a kölyök felhúzott szemöldökkel hátrafordulva rám nézett.
Vajon mi váltotta ki a hatást? A lassítás? Vagy a szemrehányás hiánya? Vagy a mellzönge? Vagy mindez együtt?
Mindenesetre sikerült a játékba belemerült gyerek figyelmét megszerezni, ami köztudottan nem könnyű, de az egyetlen módja, hogy egyáltalán eljusson hozzá a szülői üzenet. A tanult technika az élet egy apró mozzanatában – tulajdonképpen zavarmentes, laboratóriumi tesztelés során – bevált.”