Gyuri tanítványomra figyeltek a kollégái, miközben valaki máshoz beszélt

Történt ugyanis, hogy vezetőként éppen magyarázott egyik munkatársának valamit. Egyik pillanatban felnézett és azt vette észre, hogy mindenki a teremben Őt figyeli, hallgatja. Kicsit zavarba is jött ettől a figyelemtől.

Mit csinált, hogy a zavartság ne uralkodjon el rajta, s ne vegyék észre a többiek? Vett egy nagy levegőt (ahogyan azt tanítottam) és így nem ingott meg a hangja, hanem maradt továbbra is mély és feszültségmentes.

Ezt szűrte le az esetből: korábban (amikor még nem volt vezető a cégnél) néha azon kapta magát, előbb járt a szája, mint kellett volna. Szerencsére akkor még halk és bizonytalan hangon beszélt, így jó is volt néha, hogy nem hallották meg. Ma már erősebb, férfias hangot használ (azóta vezető is lett), így ez a hang messzebbre terjed és azzal jár, hogy szükséges meggondolnia, mit is és hogyan mond ezen a hangon. Itt kezdődik a felelősség a beszédben.