Valami baj van?

 - kérdezték tőlem korábban többször is, amikor még nem foglalkoztam a hangadásommal.

A saját és később sok tanítványom archasználati élményét tükrözte ez a kérdés.

Az arckifejezés félreértéséből, vagyis az arcizmok teljes elengedéséből fakadó tünet ugyanis a komorság (és egyben zártság, netán lekezelő hangszín), pedig alap esetben csak figyel vagy gondolkodik, vagyis csak komoly az ember.

Akadt, aki korábban szomorúságot vélt felfedezni az arcomon. Ilyenkor akadt, hogy felháborodás gondolata született meg bennem: Ilyen az arcom és kész!

Illetve a viccek félreértése, azaz hogy egyáltalán viccnek szántam valamit, az is tünete volt az arcizmok minimális használatának.

Miben használtam őket minimálisan?

Nos, az artikulációban. Ahhoz hogy érthető legyél, az arcizmokat is szükséges használnod. Ha használod, akkor az a hangod minőségére, kedves csengésére is kihatással van, sőt, az arckifejezésed érdeklődést fog mutatni, tehát nyitott és megközelíthető leszel mások számára.

Manapság az arcizmaimmal kifejezésre tudom juttatni az érzéseimet, a hangadásom sokkal választékosabb, pontosabb és tisztább lett, képes vagyok sokféle karaktert megnyilvánítani, így a vicceim is célba képesek érni.

Többször kaptam már a kozmetikusomtól olyan dicséretet, hogy mennyire könnyű masszírozni az arcizmaimat, mert nem kell őket “felszaggatni” és van bennük erő, vagyis elég izmosak ahhoz, hogy legyen mit masszírozni.