Szösszenet a zenei hallásról

Egy érdekes tapasztalatomat osztom most meg Veled. Amikor új tanítvány érkezik hozzám, általában rossz állapotban van a beszédhangja és ez általában együtt jár legtöbbször a zenei hallás hiányával, vagy részleges meglétével. Részleges alatt azt értem, hogy hol eltalálja az adott zenei hangot helyesen, hol nem, amikor gyakorlunk.

Telik-múlik az idő: a technikát megtanulja, a testének izmait használja hangkiadás segítésére és egyszer csak azt veszem észre, hogy a zenei hallása javult. Van, aki tökéletesen eltalálja már az összes hangot. Pedig nem ez a cél gyakorláskor, de mégis „melléktermékként” jelentkezik a zenei hallás javulása.

Miért?

Nos, véleményem és megfigyeléseim szerint az ok: amíg képtelen vagy használni a testedet úgy, ahogyan az anatómiailag hangkiadásra szolgál, addig nem tudod megvalósítani fizikailag a helyes beszédhangot, nemhogy a pontos zenei hangot. Hiába hallod megfelelően a zenei hangokat, hiába tudja az agy hallásért felelős központja, hogy az adott hang mondjuk egy zenei A-hang, ha képtelen vagy fizikailag kiadni, megvalósítani a könnyed hangkiadást, hamis leszel.

Ezért nincs helyén rengeteg ember hangja.

Te vajon tudatosan használod a tested hangkiadásra? Odafigyelsz rá, mit csinálsz, amikor beszélsz? Ha igen, akkor erős a hangod és felszabadult, mint egy csecsemőé vagy kisgyereké. Kisgyerekkorod óta azonban eltelt pár év ... a hangod erőssége megváltozott vagy maradt zengő, könnyed, szép orgánumú?