Tóth Zsuzsanna
hangfejlesztő, magyar tanár, előadóművész
info [at] hangfejlesztes.hu
hangfejlesztő, magyar tanár, előadóművész
info [at] hangfejlesztes.hu
Mesteremmel, Kovács Magdával beszélgettünk nemrég erről a kérdésről. Ha nem is szó szerint, de megosztom veled, mi hangzott el:
A levegő=lélek. Hiszen régebben a lélegzetet lélekzetnek írták – mondom én magyar tanári végzettséggel a zsebemben. Tanárnőm szerint tehát, nem is szívből éneklünk, hanem lélekből, lélekzetből. A szív a fizikai erőt adja, de a lélek közvetíti az érzéseket. És itt most nemcsak az éneklésről, hanem a beszédhangról is szó van.
Az éneklésnél minden műfajban máshol veszek levegőt. Ha ott veszek levegőt egy szövegben, ahol a közönség, a hallgatóság nem gondolja, akkor nincs sikerem, mert a lelkemet másképp adom. Ha szünetet tartok ott, ahol nem kéne, akkor giccses lesz a dal is és a szövegmondásom is. Vagyis ez azt jelenti, hogy ha felesleges levegővételeim vannak, akkor nem figyelnek rám, a mondandómra az emberek. A fenti kérdésre tehát a válasz: a közönség figyelmének lekötése miatt.
Ugyanez történik, ha nem formálom meg a szavakat mind a beszédben, mind az éneklés terén: unalmassá válik az előadásom, esetleg bosszantani kezdek vele másokat, vagy félreértenek, a szándékom nem jelenik meg a másik ember fejében.
Ha figyelmet szeretnél elérni, akkor érdemes érthetőnek lenned, tisztán megformálnod a szavakat és megtanulnod a hangadáshoz szükséges helyes légvételt.
hangfejlesztő, magyar tanár, előadóművész
E-mail: info [at] hangfejlesztes.hu