Egy kis légzéstechnika…

Sokan nem is veszik észre, de fulladnak beszéd közben, mert kevés a levegőjük. Ha valaki hosszabban beszél akár előadás, üzleti tárgyalás vagy tanítás esetén, gyakran azt veszi észre, hogy egyre többször kell szünetet tartania a mondandója vége felé. Mintha nem is csak beszélt volna, hanem legalább két kör futás után lenne egy focipályán.

Érdemes tudni és megfigyelni, hová vesszük a levegőt. És érdemes különbséget tenni az élettani légzés és a beszédlégzés között.

Életfunkcióink fenntartásához kevesebb levegőre van szükségünk és érdemes orron keresztül lélegezni (régen úgy mondták, lélekezni), mivel orrunk rengeteg mindent kiszűr a levegőből, sőt van egy klímaberendezése is, ami azért is felelős, hogy megfigyelje, milyen minőségű a levegő körülöttünk. Ha nem megfelelő a minőség, akkor abból a szervezet kevesebbet vesz fel, míg ha jó levegőn vagyunk, akkor tüdőnk oxigénfelvevő felülete megnagyobbodik és „fellélegzünk”.

A beszédlégzéshez nagyobb mennyiségű és gyorsabb légzésre van szükségünk. Megkülönböztetünk vállövi, mellkasi és rekesz (hasi) légzést. Illetve van egy kevert légzés, amikor mellkasi és hasi légzést egyszerre alkalmazunk.

Ahhoz, hogy valakinek megfelelő mennyiségű levegő álljon rendelkezésére, egyrészt jó minőségű levegőn érdemes tartózkodnia, másrészt a tüdő mélyebb rétegeibe célszerű áramoltatnia az oxigént. Erre megvan a megfelelő technika, hogy valaki rájöjjön, mindezt hogyan valósíthatja meg. Gyakorlással pedig pár hónap alatt elsajátítható egy minőségibb levegőfelvétel, ami nemcsak a kommunikációnkra van hatással, hanem a szervezetünk egészségi állapotát is nagyban befolyásolja.

Ha szeretnéd megtudni, Te hová veszed a levegőt és szeretnéd megtanulni a tudatosabb beszédlégzést, akkor próbáld ki a Hangfejlesztés órákat, melyeken egyénre szabottan foglalkozom veled. Jelentkezésedet szeretettel várom!