El szeretne bújni, mert nem jó a hangja

Több tanítványom is beszámolt már az első hangképzés óráján arról a tapasztalatáról, hogyha adott napon nem jó a hangja, olyankor el szeretne bújni, mert önbizalomhiánya lesz, vagy frusztrálttá válik.

Ugyanakkor menni kell dolgozni, beszélni a kollégákkal, ügyfelekkel telefonon, személyesen és ilyenkor félnek a megszólalástól, attól, hogy mit fog gondolni a másik fél a hangjáról, észreveszi-e, hogy nem megfelelően beszél? És vajon ebből milyen következtetést von le, hogy ő milyen ember lehet?

Ilyen napokon kevesebb telefonhívást bonyolítanak, az emberi kapcsolatoktól elzárkóznak és kedvtelenné válnak, mert nem látnak megoldást. Ezek a "hagyjanak békén" napok. Amikor azonban ez állandósul, akkor lehetséges, hogy a közösségben idegennek érzik magukat, felteszik a Mit is keresek én itt? kérdést, feleslegesnek vélik a jelenlétüket.

Azonban ahogy megértik, mit és hogyan szükséges használniuk a normál hangerő létrehozásához, kapcsolataikban kinyílnak, kommunikatívabbá válnak, annak ellenére is, ha netalán gyengébben ugyan, de visszatér még néha-néha a régihez hasonló hangjuk. Ilyen esetre megtanulják a képzés alatt, mit érdemes „átállítani” magukon, s ez a tudás adja azt az érzetet, hogy uralják a hangjukat, ezáltal a beszélgetést, ezáltal az emberi kapcsolataikat.

Mindig nagy élmény, amikor pozitív tapasztalataikat megosztják velem. :)