Hogyan jellemezték saját hangjukat a hozzám fordulók az első órájukon?

Ásítani kezdenek mások, ha beszél.

Egy oktávval magasabb a hangja szerepléskor. Saját hangjától is megretten.

Tompának, erőtlennek érzi a hangját. Néha dadogóssá válik. Sok energiája elmegy azzal, hogy oda kell figyelnie a hangjára. Azt érzi, hogy a hangjára nem figyelnek a többiek.

Úgy érzi, nehezen veszi a levegőt, elgyengül és remegni kezd a hangja, a testét nem tudja uralni.

Néha rekedt lesz ok nélkül és hiába köszörüli a torkát, nem jön vissza a hangja.

Nehézkes, feljebb megy, elvékonyodik a hangja, tragédiaként éli meg visszahallgatva magát.

Felét se mondja el a mondanivalójának stresszhelyzetben.

Gyenge hang, ezért nem tud érvényesülni, mert nyuszinak gondolják. Fél az elcsuklástól.

Zajos térben nem hallható. Pulton keresztüli beszédnél elnyomják az étkezde zajai.

Nagyobb hangerőnél érez problémát, hogy nem megy.

Elhalkul, elfárad. Nehezére esik sokáig beszélni. Tompának érzi a hangját.

Fátyolos a hangja.

Erőteljesen kellene beszélnie, de nem megy! Míg mások hangja érces! Tehát szerinte gyenge az alaphangja.

Érdesnek hallja a hangját. A hangja esetlegesen működik.

“Gyakran halk vagyok, pedig már szinte kiabálok, néha nem értenek, pedig artikulálok.” Erőtlen a hangja, a zaj elnyomja, nem tud hangosabban beszélni zajban. Elfogy a levegője, összeesik a mondat.

Nem szereti visszahallgatni magát, mert szerinte túl magas, cincogó hangja van.

Mások előtt nincs hangja, megkukultságot érez.

Hirtelen elcsuklik a hangja, ha hosszú távon beszél.

Kisugárzása – szerinte – nincs a hangjának.

A hangja elszürkíti mások első benyomását róla.

Környezete elhitette vele a hangja miatt, hogy határozatlan és szerencsétlen. Nevét kimondania is nehéz.

Halkság, erőlködés jellemzi és ettől bereked, fájni kezd a torka.

Nem figyelik sokáig, hamar elfordulnak más ember felé. Kapar a torka, repedt fazéknak érzékeli a hangját.

Szokták visszakérdezni, emiatt már nincs is kedve feltenni kérdést.

Fárasztó a hangosabban beszélés, mert tudja, hogy nem hallják, de nincs kedve a fáradtság miatt a hangosabb beszédhez.

Vendéglátásnál ami előjön, hogy alapzaj esetén (zene, vendégek beszélgetése és kávégép) kiabál, ami nem jár nyugodt arccal, ezért félreérthető lehet, mert idegesnek tűnik, pedig nem az. Társaságban is ugyanezt tapasztalja: mellette ülőket éri csak el, a többieket kiabálva próbálja elérni, de nem megy neki. Ilyenkor elfárad a torka.