Izéééé… Öööö… Mmmm… Aaaa…

… kezdetű mondataid esetén érdemes megvizsgálnod, miért is nem adsz magadnak időt az átgondolásra?

Mi sürget annyira beszélni, hogy ki kell töltsd az űrt a fent említett töltelékhangokkal, amíg végre eszedbe jut, mit is szeretnél közölni?

Ha sürgető érzésed van, amikor megszólalsz, akkor egyből akarsz válaszolni például és olyankor kapkodsz fejben. De az agynak nem jut eszébe ilyen feszített tempónál rögtön a frappáns válasz. Az agy a feszültségeddel van elfoglalva, nem a szavak válogatásával. A feszültséged abból a nyomasztásból fakad, hogy mondanod KELL és AZONNAL!

Hova sietsz? Ki siettet? Vagy ki siettetett gyerekkorodban?
Vagy a rohanó világ felgyorsult tempóját akarod utolérni?

A tested hangképzésben részt vevő szerveinek is idő kell, hogy természetes és nem feszült mozdulatokkal képezzenek benned hangokat, azokból szavakat, mondatokat. Ehhez minimum nyugodt légzés szükséges, ami picit több idő, mint a felgyorsult ütem, amire kényszeríteni akarod magad vagy amire azt hiszed, kényszerítve vagy.
Az agynak is szüksége van picit több időre, míg eszébe jutnak a szavak, gondolatba önti a mondandód.

Na ez az a picit több idő, ami szemben áll benned a “meg kell szólalnom azonnal” parancssorral. Ilyen esetben ki kell töltsd azt az icipici időt a fent említett töltelékhangokkal, s ez rossz fényt vet rád, finoman fogalmazva nehezebben gondolkodónak titulálhatnak mások.

Szóval attól, mert a mai kor szelleme, a világunk felgyorsult állapotot mutat, nem kell, hogy azonnal és mindenképpen reagálj, válaszolj, beszélj!

Tarts egy icipici szünetet, egyáltalán vegyél levegőt, aztán szólalj meg!
Nem kell, hogy AZONNAL válaszolj!
Merj csendben is lenni!